A figyelemről röviden

Nézzük meg, hogy hogyan kezdődik csodás életünk. Születésünk után nem igazán vagyunk tudatában létezésünknek. Valószínűleg annak sem vagyunk tudatában, hogy hogy a csudába kerültünk ide, mi az hogy ide, mi azaz itt, hol, stb. Elkezdjük használni a szemünket és fülünket, figyelünk.

Kit, mit figyelünk? Mindazt, ami, és ahogyan történik körülöttünk. Van itt valaki, aki sokat mosolyog ránk, de mi az a mosoly? Mi az az érintés? És a sok sok puszi amit kapunk? És sorolhatnám végestelen végig a sok gesztust, mimikát, hangokat, akciókat és reakciókat. Megfigyeljük, hogy akik körülöttünk vannak, hogyan kommunikálnak egymással, mire mit reagálnak. Mit jelentenek a hangok, az érintések, a zajok, zenék, az eső a hó, a szél, a hideg, a meleg, a nedves, a száraz. És mondják: “Vigyázz mert …” (különféle bajokkal folytatható).

Sok-sok program, amit megtanulunk, mert ebben a világban biztosan így működik minden, hiszen akik körülvesznek így csinálják. Tehát, ha így csinálják, akkor így van és kész, nincs alternatíva. Vagyis nem tudunk róla, hogy van, és ha nem tudunk róla, akkor számunkra nincs. Így tudjuk, így alakul ki szép lassan és biztosan a tudat, vagy is az, ahogy tudjuk az életet, amilyennek tudjuk az életet. Az első hét évben theta állapotban létezünk, és kialakul az identitásunk. Amilyennek tudjuk a világot, amilyennek tudjuk magunkat, és amilyennek tudjuk a minket körülvevő világhoz képest magunkat. Tökéletesen megtanulunk viszonyulni, vagyis valamihez és valakikhez képest lenni valamilyennek. Megfigyeljük azt is, hogy mást mondanak, mint amit tesznek azok, akik körülvesznek bennünket. Elmondják, hogy mit és hogyan kellene tennünk, de ők nem így tesznek. Például nem adnak kólát, édességet, sört, cigit, ne beszéljek csúnyán, mondjak igazat, legyek rendes, szorgalmas stb. – de ők?

Mivel ez egy fizikai világ annak minden jelenleg érvényes szabályszerűségével, csak azt tudjuk komolyan venni, amit csinálnak, amit megélnek, és nem azt, amit mondanak. Ezért szépen lemásoljuk az akciókat, reakciókat, véleményeket, hogy ők milyennek tudják ezt a világot. Milyenek az emberek, a gazdagok, a szegények, a társadalom, a vallás, a politika, az iskola, a munkahely, és azt gondoljuk, hogy nekünk van igazunk és mi tudjuk jól. Pedig mindenkinek igaza van a saját szemszögéből, ahogyan ő szocializálódott. Adunk neki címkét, jól kialakítjuk, hogy milyennek gondoljuk őt, és mindazt, ami körülvesz bennünket – és a valóság jól visszaigazolja, hogy tényleg minden és mindenki olyan, amilyennek gondoljuk. Azonban, ha tényleg mi gondoljuk, tudjuk jól, akkor miért nem vagyunk boldogok, sikeresek, miért keressük mindenben a boldogságot, miért kívül keressük mindezt?

Mert elfogadjuk, hogy nem vagyunk elég jók, elég szerethetők, elfogadjuk mások véleményét, a horoszkópot, az IQ teszt eredményét, a dolgozatainkban elkövetett hibáinkra hívják fel a figyelmünket, és folyton arról beszélnek, hogy miben nem vagyunk elég jók, miben kellene jobbnak lennünk. Pedig csak egyszerű tanulásról van szó. NEM TANÍTASRÓL, hanem Tanulásról. Meg akarnak tanítani valamire, és ha nem tanulod meg úgy, ahogy ők akarják tanítani, az a Te kudarcod és jól megbélyegeznek, kimondják hogy Te valamilyen vagy és kész, és mivel ők a szakértők, biztosan igazuk is van, papírjuk van róla. Az, hogy milyen az ő életük a valóságban, arról nem beszélünk, tapintatosnak kell lenni, hiszen ha megmondod nekik a saját véleményed, akkor jól megmutatják, hogy nekik van igazuk, mert nekik van hatalmuk. A jó hír, hogy ezek a programok is átírhatóak, pontosan úgy, ahogyan beíródtak, vagyis: megfigyeléssel, érzelmekkel, tettekkel, és megéléssel, vagyis tapasztalással. Az első lépés, hogy elfogadjuk, ez van, így működik. Nem vagyunk semmilyenek és lehetünk bármilyenek. Felhagyunk a címkézéssel és ítélkezéssel, amúgy sincs sok értelme, mert csak egy vélemény, és kész. Ha nem szeretünk valakit, azt csak mi érezzük, neki nem fáj, mi érezzük, nekünk rossz. Mi leszünk mérgesek, szó szerint! A saját érzelmeink hatására a saját szervezetünkben termelődő anyagok ránk gyakorolt hatását mi érezzük, minket mérgez, vagy épít. Stresszel még senki nem oldott meg semmit. Figyelemmel, türelemmel, elfogadással, elvárásmentességgel, szeretettel viszont igen. Az életünk belőlünk indul ki, és hozzánk tér vissza. Amikor valakiben nem tetszik valami és idegesít bennünket, az tükör, ezért zavar. Valami bennünk lévő, számunkra nem előnyös tulajdonságra hívja fel a figyelmet. Tehát vagy bennünk van, amit nem szeretünk benne, vagy a bennünk lévő ítélet nem teszi lehetővé, hogy megismerjük őt Magát.

Elzárkózunk, és lehetőséget sem teremtünk a megismerésére. Nem az a lényeg, hogy ki mit mond, a valóság mindig az, amit tesz. Ezért fontos, hogy a valóságot figyeljük meg, és ne a hiteink alapján ítéljük meg a másik embert, vagy saját magunkat. Az ítélkezésmentesség ránk is kell, hogy vonatkozzon, tehát magunkat se ítéljük meg, főleg ne mások véleménye alapján. Fordítsd meg a folyamatot! Kezdd a szerethető tulajdonságaidat, az erősségeidet és értékeidet végiggondolni. Idézd fel az eredményeidet. Miért érdemes élned, mi fontos számodra? Vedd sorra a Szüleid kiválóságait. Lehet, hogy nem volt boldog gyermekkorod, mert a szüleid nem tudtak mindent megadni Neked, vagy bántottak Téged. Ez esetben is gondolj szeretettel és hálával rájuk, Miattuk lettél, Ők vállalták a létezéseddel létrejövő minden jót és kevésbé jót, de a lényeg, hogy VAGY, és az életed felbecsülhetetlen érték. Tökéletes lehetőség vagy, rajtad múlik, milyen életet élsz. Jusson eszedbe mindig, amire gondolsz, figyelsz, az növekszik az életedben. A gondolataid hatást gyakorolnak rád az érzelmeid segítségével úgy, hogy ingerületek és vegyületek formájában testi érzeteket hoznak létre. Pontosan érezzük, hogy mely gondolat vált ki kellemes érzéseket, és mely gondolat kellemetlen érzéseket, így a figyelmed által, vagyis a gondolataid által tudod szabályozni, hogy hogyan érzed magad, és az ebből fakadó tetteid, vagy passzivitásod milyen eredmény teremtenek számodra. Amennyiben a múlt hibáin keseregsz, vagy a lehetséges jövőtől félve szorongsz, tehát ezekre gondolsz, akkor nem tudod ÉSZREvenni a jelen lehetőségeit. A testedben feszültségek, görcsök keletkeznek, melyek fenntartása rengeteg energiát emészt fel, nem beszélve a már említett méreganyagokról, melyeket fel kell dolgoznia a testednek. Ezért vagy hulla fáradt egy passzív, de át stresszelt nap után. Természetesen a figyelem és jelenlét képességét is lehet fejleszteni, ezáltal felismerheted az agyalást, ki tudsz jönni belőle és elkezdheted azt az életet felépíteni, ami valóban a Te életed, és nem egy másolat. Többek között erre is van lehetőséged a PreSense tréningeken. Köszönöm, hogy elolvastad!

~ Brezovai Gábor

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük